Tehetség és szorgalom

A szentegyházi foci egyenlő a Vasas sportklubbal. Fennállása óta az egyesület megküzdött sok nehézséggel, de a kitartó munka meghozza a várt eredményeket. Az elmúlt 11 év tudatos építkezésének köszönhetően számos Vasas nevelésű gyereknek sikerült továbblépni és bizonyítania más, nagyobb csapatoknál is, mint Székelyudvarhely csapatai vagy az FK Csíkszereda. Ehhez a lépcsőfokhoz érkezett el 2025 őszén Márton Zsombor és Márton Balázs, akik az idei szezonban már az FK Csíkszereda U13 csapatát erősítik.

Mindenki tudja, hogy a foci az csapatjáték. Azt viszont kevesen tudják, hogy a meccs az csak a „munkapiramis” csúcsa. Keveseknek ismert az a sok pályán kívüli áldozat, idő és erőforrás, amit egy sportolót nevelő szülő, edző és intézmény mozgósít a célok elérése érdekében. Ahhoz, hogy ezek a fiatalok nagy dolgokat vigyenek véghez a focipályán vagy akár a nagyvilágban, elengedhetetlen a piramisnak az a stabil alapja, amit otthon építenek meg a szülők: elvinni a gyereket rendszeresen edzésre és órákat utazni, hogy eljussanak a meccs helyszínére, türelmesnek lenni amikor nyakig sárosan és vizesen jönnek be a pályáról/kert végéből, bátorítani és átlendíteni őket a nehézségeken, erőt adni olyankor is amikor néha nekik sincs. A nagycsaládi szülinapokon labdát rugdosó Márton fiúkat az anyukáik vitték el az első fociedzésre. Onnan pedig nem volt megállás. A tehenet is eladták, hogy a csűrkertből focipálya lehessen.

Az akkor, 2020-ban induló Vasas korosztály vezetőedzője – Bató István – megteremtett egy olyan légkört, amelyben ezek a gyerekek bátorításra leltek, megszerették a focit és barátokat szereztek.

Ha a Vasasról kérdezlek benneteket, melyik az az élmény, siker, ami először eszetekbe jut?

Zsombor: Nekem van egy egyéni trófeám: 2023-ban az SZLB legjobb játékosa lettem. Csapatszinten a tavaszi terembajnokság megnyerése Szentsimonban volt kiemelkedő.
Balázs: Az nagy élmény volt, amikor megnyertük az SZLB-t (Székelyföldi Labdarugó Bajnokság – a szerk.). Emlékszem egy Barót elleni meccsre, ahol nagyon jól ment a játék, és két gólt is szereztem. A szentsimoni Tavasz Kupa nekem is nagy élmény volt.

A kezdetektől István csapatában játszottatok. Gondolom, számotokra a Vasas összeforrt az ő egyéniségével.

Zsombor: István nagyon jó edző. Mindig bíztatott, és ha hibáztunk, elmagyarázta, hogyan javítsuk ki, ahelyett, hogy ordibált volna, vagy lecserélt volna.
Ha nem lett volna meg az a tulajdonsága, hogy mindenkit csak bíztat, akkor valószínűleg nem lennénk most itt.

Balázs: Ő szerettette meg velem a focit.  Próbálom követni a tanácsait. Ha néha mérges vagy szomorú volt egy meccs után, azt nagyon a szívemre vettem, mert tudtam, hogy oka volt rá. Amit a pályán mond, az nekem „szent”.

Sok csapatban megfordultatok már a Vasas mellett is (Gyergyói Jövő, FK Csíkszereda, megyei válogatott). Hogyan élitek meg az edzőváltásokat?

Zsombor: Én próbálok megfelelni az új edzőknek. Szerencsére hamar meg tudom mutatni, mire vagyok képes. Fontos, hogy lássa bennem a küzdeni akarást.
Balázs: Olyan személyiség vagyok, aki könnyen alkalmazkodik. Nincs bajom az edzőváltásokkal. Szerintem mindenkitől tanultam valamit. Az egyik ezt kérte, a másik azt, és én élveztem ezt a változatosságot.

A különböző edzők különböző posztokon is kipróbáltak titeket. Hogyan alkalmazkodtok ehhez? Van kedvenc posztotok?

Zsombor: Először nehéz elengedni azt, amihez hozzászoktál, de idővel megszokható. Én inkább a szélen szeretek játszani, ott ki tudom használni a sebességemet, és gyakrabban van esélyem gólt rúgni, ha betörök a kapu elé.

Balázs: Gyergyónál középpályás voltam, ott próbáltak ki először középhátvédnek. Most Csíkban is ezen a posztonjátszom a legtöbb meccsen. Minden poszton másra kell figyelni. Középhátvédként megtanultam, hogy magabiztosságot kell sugározni és egyszerűen kell játszani. Kedvencem a középpálya, mert ott mindig van lehetőségem „kreatívkodni”.

Mi jár a fejetekben a pályán meccs közben?

Balázs: Meccs előtt általában izgulok, de amint a pályára lépek és adok egy jó passzt, az agyam átkapcsol, nem izgulok és már csak a meccsre figyelek. Fontos figyelni az ellenfelet is: cselez-e, erőből játszik-e, vagy inkább visszahúzódik. Ha már benne vagy az „atmoszférában”, azt is tudod, kit és mikor kell fogni.

Zsombor: Szerintem is az első passz a legfontosabb, mert az adja meg a magabiztosságot. Ha lecserélnek és újra pályára kell állni, fontos, hogy minél hamarabb vissza kerülj a meccstempóba.

Tehát csak az első passzig tart az izgulás. Mire koncentráltok pályára lépés előtt?

Balázs: Arra gondolok, hogy sok ilyen meccsen túl vagyok már, és egy hiba nem a világ vége, az edző tudja, mit tudok. A legfontosabb, hogy élvezzem a játékot.

Zsombor: Meccs előtt összpontosítasz, hogy ne legyenek hibáid. Egy mély levegő mindig sokat segít pályára lepés előtt.

Az egyértelmű, hogy egy nyertes meccs után nagy az öröm. De a focit gólra játsszák, és néha az ellenfél talál be többször a kapuba.

Balázs: Vesztes meccs után hazafelé átgondolom, mit csinálhattam volna jobban. Ha mindent megtettem, akkor nincs lelkiismeret-furdalásom.

Zsombor: Nincs jó kedve az embernek olyankor, de megpróbálunk belőle tanulni és a következő meccsre koncentrálni. Fontos, hogy ne rágd magad egész este, hisz jó dolgokat is csináltál a meccsen.

Unokatestvérek vagytok, osztálytársak és csapattársak is. Nem is kérdés, hogy szoros a kapcsolatotok.

Balázs: Szerintem jobb nem is lehetne. Szlovákiában is például sokat segített, hogy Zsombi ott volt, felbíztattuk egymást, és így nem is izgultam annyira. Ha Zsombi ott van akkor sokkal könnyebb.

Zsombor: Ugyanez van. Mindig megbeszéljük a napot, a gondolatainkat, és őszinték vagyunk egymáshoz. Komolyabb veszekedésünk még nem volt. Van, hogy a meccs hevében oda szóltunk egymásnak, de amire lefújják el is felejtjük.

Mik az erősségeitek a pályán és miben kellene fejlődnötök?

Zsombor: Az erősségem a gyorsaságom. Amiben fejlődnöm kellene, az a játék kis helyen, és hogy jobban körülnézzek passz előtt.

Balázs: Az edzőim azt mondják, hogy az eszem a fő erősségem. Hamar megértem a gyakorlatokat, és a taktikai kéréseket meg tudom valósítani. Fejlődnöm abban kellene, hogy folyamatosan pásztázzam a pályát, hogy tudjam, ki hol van, s hogy ez ösztönből jöjjön.

Nagyon fiatalok vagytok, az életetek még sokféleképpen alakulhat. De biztos vagyok benne, hogy a jövőtökben is nagy szerepet szántok a focinak.

Zsombor: Most az első cél bejutni az FK akadémiájára, és továbbra is nemzetközi tornákra járni. Később szívesen kipróbálnám magam magasabb szinten, akár az első ligában is.

Balázs: Én is az akadémiát célzom meg. Szerintem van esélyünk profi szinten is, ha továbbra is így folytatjuk és tényleg akarjuk. Ha mégsem jönne össze a profi karrier, amatőr szinten mindenképpen folytatni fogom a focit.

Mindkettőtöknek fociznak a testvérei is, jól ismeritek a Vasas kisebb korosztályait. Mi az, amit tanácsként mondanátok a fiatalabb focistáknak?

Balázs: A tehetség csak egy dolog, de ha nem edzel eleget, az úgysem lesz elég.

Zsombor: Sose add fel! Egy rossz meccs ne vegye el a kedvedet, mindig a következő alkalomra kell figyelni.

A fociban minden mérkőzés egy kis szimuláció arra, hogy milyen helyzetekkel találkozhatnak az életben. Nehézségekkel szembesülnek, a „szemben álló” problémára megoldást kell találni, közös erővel vagy személyes áldozattal. A sok kihívást és nehézséget egyedül a siker szépíti meg. Hiszem, hogy a Márton fiuk tarisznyájában -a hamuban sült pogácsa mellett- ilyen és ehhez hasonló útravalók találhatók, akár otthonról hozták el, akár a futballpályán került a batyuba. Beszélgetésünk alapján úgy gondolom, hogy függetlenül attól, hogy sportkarriert választanak vagy valami mást, sikeresek lesznek benne. Ehhez kívánok nekik sok szerencsét!